A remény, a hit, az a fajta, ami már majdnem bizonyosság, enyhülést hoz. Elűzi azokat a gondolatokat, amik vihart kavarnak a lelkünkben, és árnyékot vetnek a (kikényszerített) mosolyunkra.
Csak az a baj ezzel a féle reménnyel, hogy irtó törékeny... Ha az ember nem tartja (nem tudja tartani) magát azon a határon innen, ahol a remény "még csak" remény, és nem (hamis) bizonyosság, akkor a keserű valóság igazsága még nagyobb pofonként zúdulhat később a nyakunkba...
