Kedves Kisbabám!

Nagyon szerettünk volna jó szüleid lenni, mindennél jobban fáj most nekünk az, hogy még azelőtt el kell búcsúznunk Tőled, hogy megismerhettünk volna!

Igyekeztünk Rád a legjobb tudásunk szerint vigyázni itt a pocakomban, kérlek bocsáss meg nekünk, ha mégsem tudtunk mindent megtenni Érted, és azért, hogy megóvjunk ettől a szörnyű betegségtől!

Ha valami miatt meggondoltad Magad, és úgy döntöttél, hogy mégsem mi lennék Számodra az Igazi Szülők, akkor ne haragudj, hogy nem tudtuk megadni Neked, amit pedig megérdemeltél volna.

Nagyon vártunk már régóta, nagyon szerettünk volna egy csodás Életet eltölteni Veled. Hidd el, hogy most is nagyon szeretünk és mindig is nagyon fogunk szeretni és sosem fogunk elfelejteni!

Csodás 4 és fél hónapot kaptunk Tőled, minden percét élveztem és imádtam! Talán mondhatom, hogy az én életem eddigi legcsodálatosabb időszaka volt! Bízom benne, hogy ez idő alatt Te is biztonságban érezted Magad, és nem árnyékolta be rövid itt tartózkodásodat ez a borzasztó nagy baj. Köszönünk Neked minden egyes mozdulatot, amivel nekünk jeleztél, minden rezdülést, amivel megajándékoztál, a világ legnagyobb kincsét hagyod itt emlékül, ezt nem tudjuk már sosem meghálálni...

Sajnálom, hogy ilyen durván és kegyetlenül kell, hogy véget érjen, bízom benne, hogy innen csak egy szebb helyre kerülhetsz, és hiszem - hinnem kell, hogy Neked is jobb lesz így.

A Veled együtt töltött idő gyönyörűsége és a jövőbe vetett hitünk ad most kizárólag erőt, hogy immár Szülőkként, de sajnos Gyermekünk nélkül, Téged sosem felejtve egyszer majd továbblépjünk...

Ölelnek imádó Szüleid:

Apa és Anya