Ha most az életem folytatása múlik rajta, akkor sem tudok (nem akarok) kibújni a bőrömből, nem tudok (nem akarok) nyalizós, köpönyegforgató, másokon átgázoló gennyláda lenni, látszattevékenységet és fake-önmarketinget folytatni. Lehet, hogy amit mutatok, az csak fele a képességeimnek, de az is lehet, hogy tőlem ennyi telik. Srácok, én mindig is ilyen voltam (tipikus Ikrek :)) : egyrészről nagyszájú, véleményt nyilvánító, másrészről inkább csendesen magamban tevékenykedő. Ha most pusztán az fogja eldönteni a sorsomat, hogy van, aki nem bírja a kritikát, pedig tudja, hogy igazam volt, akkor azt hiszem nem szabad sajnálkoznom. Az nem az én hibám, nem az én bizonyítványomat minősíti.
Kíváncsi vagyok, hogy mi lesz a fő döntési szempont: az önérzetesség vagy a racionalitás. Mert a kettő egymásnak ellentmond...
