Kicsit féltem tőle, hogy kihagyom a Nagy Estet, aztán majd a kollégák felháborodva kérdezgetik, hogy miért nem voltam jelen a puccparádén... A teljes igazság ezzel kapcsolatban az, hogy menni akartam - azon a bizonyos péntek délelőttön még bent ültem a helyemen a gép előtt, a szépséges bálozó ruhám pedig velem szemben figyelt a szekrénybe akasztva, alatta meg a Hamupipőkéét is felülmúló Üvegcipellő. Aztán délre elkezdtem belázasodni... Már előtte sem voltam fitt, de déltől kezdve rohamosan romlott a helyzet, hirtelen döntöttem: kihagyom az Estet.. 

A hirtelenség ellenére a döntés helyesnek bizonyult, lázcsillapítós elalvással együtt sem sikerült elérnem estére, hogy ne menjen fel a lázam. A péntek és a szombat ezért aztán borzasztó volt, alig éltem. De sebaj, mert hétfőre minden szuper lett, kikúrált Zozó anyukája. Kicsit bántam ugyan, hogy a szép báli ruha nem került felavatásra, de fontosabb volt, hogy meggyógyuljak. A múlt hét így aztán teljesen jól telt, örültem, hogy hamar túlestem a dögrováson, ráadásul a csini összeállítást is magamra kaphattam most szombaton: Szilárdék lagziján abban feszítettem (még egyszer: sok boldogságot Nektek :))

A buli jó volt, az ifjú pár szép volt, jól is laktunk, erre vasárnap reggel úgy ébredtem, hogy már megint iszonyúan fáj a torkom... És azóta a helyzet csak romlik, bár lázam szerencsére nincs, de a közérzetem a béka segge alatt... jó mélyen. Csak ne jönne mindenki rögtön azzal, hogy biztos H1N1-es vagyok...