Mocskos egy téma ez a családon belüli erőszak. A legdurvább, hogy tényleg nem tesz a hatóság ellene semmit, hiába menne az ember hozzájuk egy kis segítségért. Amíg konkrétan meg nem hal valaki, addig semmi nem történik, de akkor meg már késő...
Velem ugyan még nem fordult elő egyik párkapcsolatomban sem, hogy fizikailag bántottak volna (a lelki terrorról most nem szólnék...), úgyhogy igazán szerencsésnek érezhetem magam. Szerencsésnek? Kérdezhetné bárki. Dehát ez lenne a normális! Na ja, csak kár, hogy manapság mégsem ezt mutatják a tények.
Szóval én most hálás vagyok, hogy egy ilyen jó ember van mellettem, aki ugyan meg tud bántani néha, ha nagyon rágyúr, de szándékosan bántani sosem akar. Sem lelkileg, fizikailag meg pláne!
Hogy miért is gondolkodok akkor ilyeneken?
Hát ezért:
