Ja és kedves címzett! A féltékenységi elméleted elég téves. Én csak szimplán nem szimpatizálok, és a korábbiak alapján erre meg is van az okom. Ha féltékeny lennék, akkor folyton azon vitáznék Vele, hogy miért beszél egyáltalán veled, miért pont ő segít neked - tán nincsenek barátaid? - szóval rá is haragudnék, hogy hagyja magát, hogy rátelepedj. De mindez nem zavar, tudom, hogy ő még akkor segít valakinek, ha az illetőt már rég elkönyvelte valami nem előkelő címkéjű skatulyába... - segít, mert őt úgy nevelték, hogy ilyen jó ember legyen. Többek közt ezért is szeretem.
Szóval kedves címzett: szerintem én megadtam a kellő kezdő tiszteletet, megpróbáltam veled jóban lenni anno (már 1 évvel ezelőtt) azon az ominózus szülinapi bulin - meghívtalak - hát lehet hogy nem kellett volna. Azóta sem éltél semmilyen lehetőséggel, hogy javíts a helyzeteden, ez van. Pedig velem lehet beszélni, nem vagyok emberevő, de ha téged ez nem érdekel... Pedig hogy hangoztattad...
Egyébként nem szükséges ilyen (sztem) áldumákkal operálnod, hogy majd elkéred az elérhetőségeimet a közös ismerősöktől, mert minden elérhetőségemet ismered... A bulis körlevelekből kiderül az e-mail címem, némelyikben ott a telefonszámom is (a mobil!!!), iwiw-en is tudnál üzenetet küldeni, ugyanitt megtalálható a skype és msn kontaktom is, plusz tudom, hogy a blogomat is olvasod néha napján... szóval csodálkozol, ha nem hiszem el, hogy eszeveszetten békülni akarsz, miközben effektíve nem teszel semmit...?
